Hogyan ápoljuk helyesen a lovunkat?

Kint a szabadban a lovak szívesen meghempergőznek a homokban, nedves fűben, és a fákhoz is hozzádörgölőznek. Így szabadítják meg testüket a piszoktól és a férgektől, rovaroktól. Ha a lovat istállóban tartják, lehetőleg minden nap ápolni kell. A legtöbb ló nagyon szereti, ha a szőrét tisztogatják. Hiszen az ápolás nemcsak a piszoktól szabadítja meg őket, hanem úgy hat rájuk, akár egy masszázs. Számodra pedig a gondozás kiváló lehetőség arra, hogy jobban megismerhesd négylábú társad, és barátságot köss vele. ;)

Minden lónak saját tisztasági ládája van, hogy a betegségek ne terjedjenek át egyikről a másikra! :)

A ló fejét kicsi puha kefével tisztítsuk óvatosan. A szemét és az orrlyukát nedves szivaccsal töröljük le. A lába tisztításához gyökérkefét használjunk!!

A sörényt ritka fogú fésűvel fésüljük ki!!

Lovaglás előtt és után a patáit gondosan ki kell kaparni. A közepén lévő puha szarunyírt csak a kefe végével tisztítsuk!!

Gumi vagy műanyag vakaróval eltávolítjuk a lóról a nagyobb piszkot és port. Mindig a szőrszálak irányában, tehát elölről hátrafelé keféljük. Ezután a ló szőrét a kartácsnak nevezett kefével simára keféljük, szintén a szőrszálak irányával megegyező módon. A kartácsot minden húzás után letöröljük egy fém vakarón.

A ló farkát nem szabad fésülni, mert túl sok szál kihullhat belőle. Ehelyett az egyes tincsek szálait szétválasztjuk és így távolítjuk el belőle a piszkot.

Ha a lovak lovaglás után nagyon izzadnak, nedves szivaccsal törlik át őket. A lábaikat, de nagy melegben az egész testüket is óvatosan le lehet locsolni!!!

Mit esznek a lovak??

Ahhoz hogy egy ló egészséges maradjon, kiegyensúlyozott táplálkozásra van szüksége. Táplálékának alapját a fű és széna, az úgynevezett szálastakarmány képezi. Az abraktakarmányt így a zabot, csak kiegészítésképpen adják neki, különösen, ha sokat kell dolgoznia. Természetesen a friss gyümölcs és zöldség sem hiányozhat az étlapjáról. De az evések között, esetleg jutalomfalatként nyújtott finomságoknak is örül a négylábú! Legjobb, ha a lovat naponta háromszor etetjük! Persze a méretétől és a teljesítményétől függ, mennyi takarmány jár neki.

-A lédús takarmány fontos vitaminokkal látja el a lovakat. Sárgarépa, cékla, cukor-, és takarmányrépa, alma és egy-egy meghámozott banán tartozik ide.
-A kompakt táp sajtolt gabona és széna keverékéből áll. Többnyire még vitaminokat is hozzáadnak.
-A legfontosabb abraktakarmány a zab. Ám a kukorica és az árpa is megteszi. Legjobb, ha a gabonát összezúzva adják a lónak, mivel így könnyebben megemészti.

-A lovak nagyon sokat isznak: körülbelül 30-45 liter vizet naponta. Három-öt vödörrel kell nekik adni.

Hogyan fest egy lóistálló??

A lovastanyán minden lónak saját boksza van. Ez akkora, hogy a ló meg tudjon fordulni maga körül, és még pár lépést is tehessen benne. Az istálló legyen szellős, világos. És, természetesen, tiszta! Mialatt az állatok kint legelésznek, addig ki kell trágyázni a bokszokat. Eltávolítani belőlük az ürülékeket meg a nedves szalmát, és friss szalmával kell feltölteni a helyeket. Fontos, hogy a lovak bokszaikból is láthassák társaikat. Ezért a bokszokat sokszor egy istállóutca mentén helyezik el és a felső részüket csak rácsrudakkal veszik körbe.

+
A nyalatósó gondoskodik arról, hogy a lovak elegendő ásványi anyagot kapjanak!! 

A barátság!

Lóbarátság:
A lovak között is létezik barátság. kölcsönösen megharapdálják egymás, így ápolják a szőrüket, miközben kimutatják egymás iránti rokonszenvüket.

A legtöbb ló kerüli a mérgező növényeket, mégis előfordulhat hogy valamelyikük megeszi ezeket.
 -Pitypang: Nem mérgező! 
-Tiszafa: Mérgező!
-Fű: Nem mérdező!
-Gyűszűvirág: Mérgező!
-Aranyeső: Mérgező!

Ajánlom minden olvasóm / követőm figyelmébe ezt a könyvet!!! -->  http://www.libri.hu/konyv/nicholas_evans.a-suttogo.html
Ez egy nagyon jó könyv!!! Főleg annak aki szereti a lovakat, bármennyire is... Ha eddig még nem szeretted a lovakat hát akkor most lehet hogy meg fogod szeretni őket!! Ahogyan a történet eleje úgy a történet vége is tragikusan végződik!! :'( Sajnos... De teljes egészében ez a könyv maga a csoda!!

A 7 leggyakoribb hiba, amit a lovak etetésekor elkövetünk

1. Kevesebb figyelem jut a széna minőségére mint az árára

Ideális esetben egy átlagos ló takarmányadagját elsősorban a magas rozstartalmú és kis energiatartalmú széna és legelőfű alapozza meg, kis mennyiségű, koncentrált energiatartalmú takarmánnyal, mint pl.: abrak-, vagy lótáp-kiegészítéssel. A széna tehát a legnagyobb mennyiségben etetett takarmányunk. Gyakran azonban hamar átfutunk a szálastakarmány minőségéből adandó különbségeken. A jobb minőségű széna nemcsak több tápanyagot nyújt, hanem gazdaságosabb is. Egyfelől a rossz minőségű széna kevesebb emészthető rostot tartalmaz, így a lovaknak sokat kell megenniük belőle, hogy kinyerjék ugyanazt a minőségű tápanyagértéket, mégis hajlamosak többet meghagyni belőle mivel ez kevésbé ízletes. Ezzel ellentétben a jó minőségű széna ritkán megy veszendőbe: a lovak valószínűleg mind az utolsó szálig és levélig felfalják. A különböző fűfajtákból álló szénák külsőleg valamelyest különböznek, de általában elmondható, hogy a jó alapanyagnak számos megkülönbözető jellemzője van.
    Levesség: A levek egy növény fehérjetartalmának körülbelül 90%-át tartalmazzák, így ideális esetben kevesebb szálat és több levet tartalmazó bálákra van szükségük.
     Szín: A zöld árnyalatai váltakozhatnak, de általában a fűszéna színe világostól a középzöldig terjed, a lucerna pedig sötétebb zöld. Némi sárgulás természetes, ha a szénát napon szárították, de túl sok sárga szín valószínűleg azt jelenti hogy a fű túlérett volt, amikor lekaszálták, és kevesebb emészthető rostot tartalmaz. A fakó barnás, szürkés szín sz elázott, kilúgozott széna jellemzője, melynek tápértéke jelentősen kisebb, mint zöld száradt társaié.
     Aroma: A jó szénának friss enyhén csípős édeskés szénaillata van. A csípős, fanyar vagy dohos szag penészt vagy más minőségbeli hibát jelenthet.
     Szerkezet: Ha összenyomunk egy marék jó minőségű szénát, akkor lágynak és hajlékonynak érezzük, míg a rosszabb minőségű szénáknak durva a száruk, ami megszúrja a kezünket.
     Súly: A jó minőségű bálák könnyűek és rugalmasak, ha egyet leejtünk az egyik végére, akkor vissza kell pattannia.
    Tisztaság: A jó szénákban kevés a gyom, és nincs bennük idegen anyag, mint például ágak, drót, műanyag palack, elhullott rovarok vagy állatok stb. Intő jel, ha kihúzunk egy marék szénát a bálából, és az jelentős porfelhőt kibocsájtva marad a kezünkben. Ez döntően betakarítási hibákkal magyarázható, túl nagy melegben  kerül sor a bálázásra, rendsorolásra, amely összetörte a szénát, illetve föld került a bálába. Mindegyik lehetőség rontja a szénaminőséget, emellett egyéb betegségek(kehesség, kólika stb.) melegágya lehet.